Kutyánk mindig is volt, van és lesz. Ez egy életforma, nem kétséges, akik hasonló cipőben járnak, azok tudják, miről beszélek, akik meg még nem …nos, ők majd megtapasztalják.
A kezdetek...
A kutyás lét egy születési ” hiba”, szerintem valahol a genetikában keresendő a kiváltó ok. 14 évesen, amikor életem első saját vizsláját megkaptam, felkerestem a kutyaiskolát, aztán a szomszédok kutyái is mind „kiképződtek” általam. Nem volt Csepelnek olyan szeglete több, ahol ennyi képzett kutya volt, mint a Szent István út 140 körül. A vakvezetőkutya kiképzésbe is belekóstoltam, Rithnovszky János vezetésével.
Az egykori NDK.-ban éltünk 8 évet, ahol egy só-bors törpe schnauzerünk volt az első BH. vizsgás törpe.
Hazatérvén 1-2 kanyar után nemsokára az MVGYOSZ. Vakvezetőkutya-kiképző Központjában kiképzőként dolgoztam.
1993-tól Tatárszentgyörgyre költöztünk, egy német céggel közösen több fajtát tenyésztettünk, a vakvezetők pedig Németországba mentek.
Mivel a Dániából és Németországból kapott labradoodlek olyannyira nagyszerűnek bizonyultak a kiképzés és a velük töltött idő során, belekezdtünk a tenyésztésükbe. Tenyészkutyáinkat a legszigorúbb genetikai és egyéb szűrésekkel válogattuk.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.